autó és tankok

A Tigris harckocsi minden bizonnyal a II. világháború leghíresebb és legfélelmetesebb harckocsija volt. Leginkább az amerikai háborús filmekből mérhető le a Szövetségesek Tigristől való félelme, hiszen a legnevesebb filmekben (Ryan közlegény megmentése, Kelly hősei, stb.) is "kötelező" felbukkanni legalább egy Tigrisnek, ill. egy azt imitálni akaró harckocsinak (a háború után elég kevés ép Tigris I-es maradt meg, ezért még a legprofibb filmekben is általában Tiger I toronnyal ellátott T-34-es alváz imitálja ezt a járművet). Az amerikai katonák szinte minden hosszabb csövű német páncélost Tigrisnek tituláltak, sokszor még a hivatalos jelentésekben sem lehet megbízni, ha Tigrisről van szó.
De lássuk, honnan indult a Tigris karrierje, valóban a legjobb német harckocsi volt-e, netán nagyobb volt a füstje mint a lángja?

A Brit Szárazföldi Erők a Chieftain harckocsi 1963-as rendszerbeállítása után egy új generációs harckocsi felé fordult. Az 1960-as végén nemzetközi projekt indult, de a munka a német-angol együttműködéshez hasonlóan 1977-ben jelentősebb eredmény nélkül befejeződött.

A Challenger harckocsit a Royal Ordnance Factories (ROF) fejlesztette ki, a gyártási jogokat 1986-tól a Vickers Defence System vette át. A Challenger fejlesztésének alapja az iráni sahtól érkező megrendelés volt ami korszerűsített Chieftain harckocsik legyártására vonatkozott, az új modellt Shir 1-nek nevezték. A fejlesztések végül egy sokkal jobb harckocsihoz vezettek, ez volt a Shir 2, melynek átalakított változatát a Brit Szárazföldi Erők Challenger 1 névvel állította hadrendbe. A gyártás 1978-ban kezdődött és az 1990es évek közepéig folytatódott, összesen 420 db-tt szállítottak le belőle.

A Challenger 1 harckocsit L11A5 120 mm-es huzagolt csövű löveggel szerelték fel, ezeket a Challenger 2 rendszerbeállítása után folyamatosan a L30-as löveggel váltották fel. Másodlagos fegyverzete egy 7,62 mm L8A2 párhuzamosított géppuska és egy 7,62 mm L37A2 légvédelmi géppuska. A harckocsi 64db lövedéket szállít, a 42 töltettel együtt. A Brit Szárazföldi Erők ragaszkodnak nagy sebességű, kinetikus energiájú lőszerekhez (APSD- leválóköpenyes, űrméret alatti, páncéltörő nyíllövedék, APFSDS- leválóköpenyes, szárnystabilizált, űrméret alatti, páncéltörő nyíllövedék), ez indokolja a huzagolt cső megtartását.

A harckocsi jól elvékonyított elejű, alacsony profilú toronnyal rendelkezik, a páncéltest hegesztett acélból és Chobam páncélból készült, a test és a torony kivételesen jó ballisztikai formával rendelkezik.

A felfüggesztés hat, torziós rugókra szerelt futógörgőből áll, a láncfeszítő kerék elől, a láncvezető kerék hátul található

 Az első-öbölháború alatt a britek 180 Challengert küldtek Szaúd-Arábiába, és alkalmaztak a "Granby" hadművelet idején. A harckocsik 300 páncélozott járművet semmisítettek meg, veszteségek nélkül. A történelem legnagyobb távolságú tank-tank elleni küzdelmét is egy Challenger tartja, mely egy iraki tankot 4 km távolságból lőtt ki. A Challenger 1-eket Boszni-Hercegovinában és Koszovóban a „Joint Guardian” hadművelet során is bevetették

A Challenger 2 harckocsit a Vickers Defense Systems (amely ma már a BAE Systems Land and Armaments részeként működik) fejlesztette ki, az előd, a Challenger 1 jelentős átdolgozásával. A Challenger 2 építésekor csupán az előd törzsét vették át változtatások nélkül, minden más rendszerében különböznek (az alkatrészeknek csupán 5%-a kompatibilis). 1988-ban (miután bemutatták a terveket) a védelmi minisztériumtól megbízást kapott a vállalat egy működőképes példány legyártására. 1991-ben a brit védelmi minisztérium 520 millió font értékű pályázatot hirdetett 127 db harckocsi és 13 db gyakorló jármű beszerzésére. A pályázaton a Challenger 2 mellett az M1A2 Abrams, valamint a Leopard 2 is indult, ám végül a brit konstrukció győzött. 1994-ben 800 millió font értékben további 259 darab harckocsit és 9 darab gyakorló járművet rendeltek, melyeket 1998-ban állítottak szolgálatba, ezzel leváltva a Challenger 1 típusú harckocsikat. A briteken kívül eddig csupán az ománi hadsereg rendszeresítette a típust, két lépcsőben: 1993-ban 18, 1997-ben pedig további 20 darabot vásároltak. A Challenger 2 gyártása 1993-tól egészen 2002-ig folyt két fő telepen.

A Challenger 2 fő fegyverzetét eredetileg egy L30 típusú, 120 mm-es harckocsiágyú alkotta (később ezt egy német Rheinmetall L55 típusú, szintén 120 mm-es ágyúval váltották fel), melyet különleges salakhegesztéses eljárással készített, csiszolt acélból készítettek (ezenkívül ellátták hővédő köpennyel is). A torony 9 másodperc alatt képes 360 fokban megfordulni. A löveg vezérlését a BAE által kifejlesztett elektronikus lövegirányító és stabilizáló rendszere biztosítja. A harckocsi összesen 50 darabot képes szállítani az igény szerint űrméret alatti páncéltörő lövedékből vagy könnyített urán tartalmú lövedékekből.

A harckocsi másodlagos fegyverzetét egy, a löveggel párhuzamosított, L94A1 EX-34 típusú, 7,62 mm-es géppuska és egy L37A2 7,62 mm-es légvédelmi géppuska alkotja, amelyet a toronyra szereltek.

A Challenger 2 a világ jelenlegi egyik leghatékonyabb páncélzatával, a Chobham típusúval van felszerelve, amellyel a tornyot és a törzset védik. Ezenkívül szükség esetén felszerelhető reaktív páncélzat is. A nukleáris, kémiai és biológiai támadások elleni védelmi rendszert a toronyban helyezték el. A harckocsi védelmét szolgálja még a torony mindkét oldalán elhelyezett, összesen 16 db L8 típusú füstgránát kilövő is (a füstképzés másik módja a gázolaj kipufogócsőbe fecskendezése).

A Challenger 2 fel van szerelve Harctéri Információs Rendszerrel (Platform Battlefield Information System Application - PBISA), amely egy navigációs rendszerből, valamint egy parancsnoki és egy vezetői kijelző panelből áll. A parancsnoki állás Sagem VS 580-10 típusú szenzorokkal van felszerelve. A szerkezet dőlésszöge +35 és -35 fok között állítható. Ezenkívül a parancsnoki állásba beépítettek még 8 periszkópot is, ezzel biztosítva a 360 fokos látószöget. A harckocsit felszerelték éjjeli és hőképes képalkotó rendszerrel is, a szenzorok által küldött képet pedig a tüzér és a parancsnok kijelzőjén lehet megjeleníteni.

A Challenger 2 mozgékonyságát egy Perkins CV-12 típusú dízelmotor biztosítja, amely 890 KW (1200 LE) teljesítmény leadására képes. A harckocsi műúton 59 km/h, terepen pedig 40 km/h sebességre képes. Maximális hatótávolsága 450 km.

Egyesült Királyság: 386 darab;

Omán: 38 darab.

Tiger II preserved at Bovington Tank Museum
Type	Heavy tank
Place of origin	Nazi Germany
Service history
In service	1944–1945
Wars	World War II
Production history
Designer	Henschel & Son / Krupp (turret)
Designed	1943
Manufacturer	Henschel & Son / Krupp (turret)
Produced	1943–1945
Number built	492 [1]
Specifications
Weight	68.5 tonnes (67.4 LT; 75.5 ST) (early turret) 69.8 tonnes (68.7 LT; 76.9 ST) (production turret)[2]
Length	6.4 metres (21 ft 0 in) 10.286 metres (33 ft 9 in) with gun forward[2]
Width	3.755 metres (12 ft 4 in)[2]
Height	3.09 metres (10 ft 2 in)
Crew	5 (commander, gunner, loader, radio operator, driver)
Armor	25–180 mm (1–7 in)
Primary armament	1× 8.8 cm KwK 43 L/71 "Porsche" turret: 80 rounds[3] Production turret: 86 rounds[3]
Secondary armament	2× 7.92 mm Maschinengewehr 34 5,850 rounds[4]
Engine	V-12 Maybach HL 230 P30 gasoline 700 PS (690 hp, 515 kW)[2]
Power/weight	10 PS/tonne (8.97 hp/ton)
Transmission	Maybach OLVAR EG 40 12 16 B (8 forward and 4 reverse)[2]
Suspension	torsion-bar
Ground clearance	500 mm (1 ft 8 in)[4]
Fuel capacity	860 litres (190 imp gal)[4]
Operational range	Road: 170 km (110 mi)[5] Cross country: 120 km (75 mi)[5]
Speed	Maximum, road: 41.5 km/h (25.8 mph)[5] Sustained, road: 38 km/h (24 mph)[5] Cross country: 15 to 20 km/h (9.3 to 12 mph)[5]

Indiai T–90S Bhisma harckocsi
Általános tulajdonságok
Személyzet	3 (parancsnok, vezető, irányzó)
Hosszúság	9,53 m
Szélesség	3,78 m
Magasság	2,225 m
Tömeg	46,2 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	n/a
Elsődleges fegyverzet	125 mm-es 2A46M harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet	7,62 mm-es PKT párhuzamosított géppuska 12,7 mm-es légvédelmi géppuska
Mozgékonyság
Motor	V–84MSZ dízelmotor 618 kW (840 LE)
Felfüggesztés	torziós rugók
Sebesség	65 km/h
Fajlagos teljesítmény	13,4 LE/t
Hatótávolság	550 km

A T–90-es harckocsi az orosz hadsereg jelenleg legmodernebb harckocsija, amelyet az 1990-es évek elejére fejlesztettek ki. E harckocsi (amely tulajdonképpen egy, a T–80-as sikeresebb elemeit felhasználó, modernizált T–72-es) közbenső megoldást jelent Oroszország számára egy modernebb jármű kifejlesztéséig. Az Nyizsnyij Tagil-i Uralvagonzavod által kifejlesztett és gyártott harckocsit jelenleg az orosz hadseregen kívül India hadereje alkalmazza (valamint helyben, licenc alapján gyártja), továbbá megrendelte Ciprus hadereje.

A T–90-es harckocsit a T–88-as típusjelű, kísérleti jármű bázisán fejlesztették ki az 1990-es évek elejére. A fejlesztők tulajdonképpen a T–72BM bázisjárművére építették fel a T–80-as sikeresebb elemeit (azonban a T–90-est már újgenerációs alváz- és toronypáncélzattal látták el). A harckocsi gyártása 1993-ban kezdődött, de pénzügyi nehézségek miatt kénytelenek voltak leállni. Az első 107 darabos széria átadására 1996 végéig került sor. A sorozatgyártásnak nagy lökést adott India 124 darabos megrendelése, amelyet 2004 végéig teljesítettek. Az orosz hadsereg további 91 darabot rendelt, amelyek leszállítása 2005 januárjában fejeződött be. Az orosz hadsereg a T–90-es harckocsit a távol-keleti gépesített alakulatainál rendszeresítette, ahol (az úthálózat és a klimatikus feltételek miatt) jól alkalmazható.

A T–90-es fő fegyverzete egy 2A46M típusú, 125 mm-es harckocsiágyú, amely a hagyományos lövedékek mellett képes 9M119 Refleksz típusú lézervezérlésű páncéltörő rakéta indítására is. Az ágyú számítógépvezérlésű, a töltési mechanizmus és a lövés utáni szellőztetés is teljesen automatizált, amely növeli a tűzgyorsaságot. A harckocsi tűzvezetőrendszere automatikus működésű, ezért elég a célt kijelölni és a lőszertípust kiválasztani, a további tevékenység automatikus (a harckocsiparancsnok a tűzvezetőrendszer működését felülbírálhatja). Az ágyú tűzgyorsasága 6–8 lövés/perc. A harckocsi összesen 43 lőszer hordozására képes

A harckocsi másodlagos fegyverzetetét egy párhuzamosított, 7,62 mm-es géppuska (melyhez 2000 lőszert szállíthat a harckocsi) és a tetőre szerelt, alapvetően légvédelmi feladatokat szolgáló 12,7 mm-es géppuska alkotja (amely alkalmazható földi célpontok ellen is).

A harckocsi aktív és passzív kiegészítő páncélvédelemmel is rendelkezik (Kontakt–5 típusú reaktív páncélzat). Ezenkívül ellátták Stora–1 típusú optikai védelmi rendszerrel is, amelynek feladata a páncéltörő rakétákhoz használt lézertávmérők és lézeres besugárzó eszközök zavarása.

A T–90-es mozgékonyságát dízelmotor biztosítja, amelynek típusa függ a harckocsi fajtájától (626 KW-tól egészen 820 KW-ig terjed a teljesítményük). A harckocsi sebessége műúton 65 km/h, míg terepen 45 km/h. Hatótávolsága 550-650 km.

India: 310 db T–90S (347 db megrendelve);

Ciprus: 41 db T–90-es megrendelve.

M1A1 éles lőgyakorlaton Irakban, 2003
Általános tulajdonságok
Személyzet	4 fő (parancsnok, irányzó, töltőkezelő, vezető)
Hosszúság	7,92 m
Szélesség	3,64 m
Magasság	2,43 m
Tömeg	63 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	Chobham
Elsődleges fegyverzet	120 mm-es M256 sima csövű ágyú
Másodlagos fegyverzet	12,7 mm-es M2 hátrafelé tüzelő géppuska 7,62 mm-es M240 légvédelmi géppuska 7,62 mm-es M240 lövegcsővel párhuzamosított géppuska
Mozgékonyság
Motor	AGT–1500 gázturbina 1119 kW (1500 Le)
Felfüggesztés	torziós rugó
Sebesség	72 km/h
Fajlagos teljesítmény	17,8 kW/tonna
Hatótávolság	465 km

Az M1 Abrams amerikai harckocsi, amely az Amerikai Egyesült Államok Hadseregének és Tengerészgyalogságának fő típusa. 1980-ban állították szolgálatba, három fő változatát rendszeresítették (M1, M1A1, M1A2). Névadója Creighton Abrams tábornok, aki az Egyesült Államok hadseregének vezérkari főnöke és a 37. Páncélos Ezred parancsnoka volt.

Az M1 Abrams az M60 Patton és az M48A5 típusokat váltotta le. Ennek ellenére nem vonták ki valamennyi M60A3 harckocsit azonnal, mert ez az altípus csak két évvel az Abrams megjelenése előtt, 1978-ban lépett szolgálatba.

Az öregedő M60-as harckocsik cseréjére tett első kísérlet a sikertelen MBT–70 projekt volt, melyen Nyugat-Németországgal közösen dolgoztak. Az M60 Patton a második világháború végén rendszerbe állított M26 Pershing folyamatos fejlesztésével keletkezett. Alacsony felépítményű, teljesen átlagos páncélzatú és fegyverzetű harckocsi volt. Megállta a helyét a vele egy időben alkalmazott szovjet típusokkal szemben is. Az MBT–70 rendkívül ambiciózus konstrukció volt, akárcsak a hatvanas évek sok más amerikai fejlesztése. A tervek között szerepelt például a lövegcsőből indítható irányított páncéltörő rakéta, a vezetőt toronyban helyezték volna el, és még sok más ötlet, amiket akkoriban nem lehetett megbízhatóan megvalósítani. Végül az MBT-70 programot mindenestül törölték, az elért eredményeket viszont részben hasznosították az amerikaiak és a németek egyaránt. Ezután indították el az M1 Abrams fejlesztését, a fejlesztés során elkerülve az MBT-70 innovatív, sok problémát okozó ötleteit, így az M1 sokkal sikeresebb fejlesztési program és konstrukció lett.

Az M1 Abrams harckocsit a Chrysler Defense cég tervezte, jelenleg a General Dynamics Corporation gyártja az ohiói Limában. 1980-ban állították szolgálatba.

Az M1 első általános továbbfejlesztése az M1A1 volt 1985-ben. A változtatások kipróbálására építették az M1E1 változatot (utólagosan felhegesztett páncéllemezekkel a torony homlokfelületén, 120 mm-es ágyúval, módosított ABV védelmi rendszerrel, módosított kihajtással és módosított külső tárolórekeszekkel), és részlegesen be lettek ezek vezetve az IPM1-n (az új ágyú és az ABV védelmi rendszer kivételével). A legfontosabb változtatás a 120 mm-es M256 sima csövű ágyú bevezetése volt. Ez az ágyú eredetileg a német Rheinmetall AG fejlesztése a Leopard 2 harckocsi számára. Az M256 ennek a licencben gyártott, egyszerűsített szerkezetű változata (az amerikaiak a túlzott bonyolultság miatt nem alkalmazták az M1 esetén, viszont a tornyot és lövegpajzsot eleve úgy tervezték, hogy képes legyen befogadni). Az IPM1-től eltért a torony tetejének kialakítása, amit e

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat