Gyártási adatok
Gyártó	Bugatti (Volkswagen konszern)
Gyártás éve	2005
Modellvariánsok	kupé, targa[1]
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz	4462 mm
Szélesség	1998 mm
Magasság	1206 mm
Tömeg	1888 kg
Tengelytáv	2710 mm
Teljesítmény
Motor	W16, 7993 cm3
Váltó	7 sebességes, duplakuplungos DSG
Teljesítmény	1001 LE (736 KW)
Max. nyomaték	1250 Nm
Átlagfogyasztás	városi használat: 40,4 liter országúti használat: 14,7 liter
Gyorsulás	0-100 km/h: 2,5 s 0-200 km/h: 7,3 s 0-300 km/h: 16,7 s 0-400 km/h: 55 s
Max. sebesség	408,3 km/h[2]

A Bugatti Veyron egy, a Volkswagen konszern felügyelete alatt készülő, újkori Bugatti szuperautó, napjaink egyik leggyorsabb, legerősebb közúti autója. Az első olyan sorozatgyártású modell, melynek teljesítménye átlépte az ezer lóerős álomhatárt, illetve sebessége meghaladja a 400 km/h-t.^[2] Az autót a német Hartmut Warkuß tervezte, aki a Volkswagen csoport egyik különleges modellekkel foglalkozó osztályán dolgozik.^[3] Nevét a francia Pierre Veyron után kapta, aki 1939-ben egy Bugatti volánja mögött megnyerte a 24 órás LeMans-i versenyt. Az autó vételára nettó egymillió euró, és évente mindössze 70 darab készül belőle. Az eladási sikereknek köszönhetően kellett megemelni a gyártási kapacitást, mivel az eredeti évi 50 darabos széria mellett a leendő tulajdonosoknak 15 hónapos várólistát kellett végigvárniuk mire átvehették a járművet.

Miután az 1990-es évek végén a német Volkswagen konszern felvásárolta Európa vezető autógyárainak jórészét – köztük a gyakorlatilag haldokló francia Bugatti márkát is – a vezérigazgató Ferdinand Piëch minden áron létre akart hozni egy autót, mellyel beírhatja nevét az autózás történelmébe. A járműhöz a Bugatti patinás márkaneve már rendelkezésre állt, így a gyár mérnökei megkezdhették tanulmányautókon keresztül kipróbálni ötleteiket, tesztelni a nagyközönség reakcióit.

A Volkswagen mérnökei a terv alapjául egy 6,3 literes, W-elrendezésű, 18 hengeres motort alkottak, melynek teljesítménye 555 lóerő.^[5] A 18 hengeres motort fejlesztése során már több tanulmányautóba is beépítették,^[6] elsőként az 1998-as EB 118 kétajtós luxuskupé prototípusba. A következő lépcsőfok az EB 218, mely gyakorlatilag a 118-as négyajtós limuzin változata. A luxuskupé/limuzin tervét elvetette a Volkswagen és úgy döntöttek egy brutális, kétajtós szupersportkocsi lesz a végső koncepció. 1999-ben egymással párhuzamosan két prototípust is bemutattak: az egyik az olasz ItalDesign fejlesztette 18/3 Chiron, mely a Frankfurti autószalonon mutatkozott be,^[7] a másik pedig a német (az olasz Giugiaro segítségével megalkotott) 18/4 Veyron volt, melyet a Tokyo Motor Show-n vehetett szemügyre a közönség.^[8] Az elnevezések itt már a hengerek számára és a prototípus sorszámára utalnak. Később a döntés a negyedik prototípus, a Veyron sorozatgyártása mellett szólt, így a mérnökök megkezdhették az évekig tartó fejlesztőmunkát, aminek végeredményeképp a hengerszám végül 16-ra redukálódott. A Veyron hivatalos neve innen lett 16.4-es.

Speciális változatok

Pur Sang

2007 októberében a Frankfurti Autószalonon mutatkozott be a Veyron „Pur Sang” modellváltozat, melyből mindösszesen 5 darab készült 1,4 millió eurós listaáron. Az autó különlegessége a fényezetlen alumínium, valamint szénszálas karosszériaelemek, melyeknek köszönhetően 100 kilóval csökkent az össztömeg, ami immáron 1,8 kg/lóerő arányt jelent.^[9][10]

Fbg par Hermès

A 2008-as Genfi Autószalonon mutatta be a Bugatti a francia Hermès divatházzal közösen megalkotott Veyron változatot. Az átalakítások közé tartozik az újratervezett orrész, a hűtőmaszkon H-formájú rostéllyal, az egyedi nyolcküllős felnik, valamint a teljes mértékben a Hermès által megtervezett, bőrrel kárpitozott belsőtér, egyedi poggyászszettel. A Hermès Veyron négy új színsémával volt rendelhető: „indigo/vermilion”, „indigo/lime”, „fekete/garance vörös”, valamint „prussian kék/blue jean”.

Sang Noir

A Sang Noir modellváltozattal az 1930-as évek Bugatti Atlantique 57S modellje előtt tiszteleg a gyártó. Az autó külsejét a fekete árnyalatok, és szénszálas elemek sora határozza meg. A Sang Noir-ból összesen 15 darab készült.^[11]

Grand Sport

Bleu Centenaire

Mansory Linea Vincerò

Kourosh Mansory, a luxusautók átalakítására szakosodott szakember és szerelőcsapata 2009 márciusában a világon elsőként állt elő a Veyron tuningolt változatával a Vinceróval.^[12] Az autó teljes autoklávban formált szénszálas borítást kapott, valamint egyedi kovácsoltvas felniket. A belsőteret teljesen megváltoztatta a Mansory műhely. A motor teljesítményét a vezérlőelektronika, valamint a kipufogórendszer átalakításával sikerült 1111 lóerőre növelni. A végsebességet az eredeti modell tiszteletben tartása végett meghagyták 407 km/h-ban, a gyorsulás azonban változott: A modellváltozat 2,4 másodperc alatt éri el a 100-as tempót, ami még egy superbikenak is tiszteletére válna. A Mansory Vinceróból összesen 9 darab készül. Egy példány vételára 2 165 000 euró.^[13]

Műszaki adatok

A Veyron a Lamborghini Diablo alvázára épült, éppúgy mint a Chiron. A modell középmotoros (a motor a hátsó tengely előtt helyezkedik el), aminek köszönhetően jó a tömegeloszlás a négy kerék között, illetve összkerékhajtású az erő elosztása, és a vezethetőség érdekében. Az összekerékhajtási rendszert a brit Ricardo segítségével fejlesztették ki. Az eredetileg tervezett 18 hengeres motor helyett a tervezők egy nagyobb hengerűrtartalmú, de „csak” 16 hengerrel rendelkező erőforrást használtak, melynél a furat és a löket egyaránt 86 mm. A motor közvetlen befecskendezéses (FSI), hengerenként négy szelepes kettős felülvezérlésű szeleprendszerrel (DOHC szelepvezérlés). A motor sűrítési aránya 9.0. Minden hengersorhoz tartozik egy turbófeltöltő, azaz összesen négy turbó dolgozik a motor levegővel történő ellátásán. A W elrendezés egyébként gyakorlatilag két V8-as egybeépítéséből származik, melyek két-két vezérműtengellyel rendelkeznek, így a W16-os összesen négy vezérműtengelyt tartalmaz.

A motor 1001 lóerős teljesítményét, illetve a hatalmas 1250 newtonméteres forgatónyomatékot egy kéttengelykapcsolós, szekvenciális, hét sebességes váltószerkezet továbbítja a tengelyek felé. A kormány mögött lévő kapcsolókkal vezérelhető váltó 8 milliszekundum alatt vált egyik fokozatból a másikba, de a szerkezet használható teljesen automata módban is.

A sorozatgyártású változat bemutatása a fejlesztések késedelme miatt nem volt lehetséges az előre tervezett 2003-as időpontban.^[14] A fő gondot a hatalmas motor hűtése okozta. A problémát a motor minden fedés nélküli elhelyezése, és összesen tíz hűtő beszerelése oldotta meg. Ebből három közvetlenül a motorteret hűti, egy-egy szolgál az olajteknő, a sebességváltó, a differenciálmű, a hűtőfolyadék és a hátsó légterelő hidraulikájának hűtésére, valamint további kettő a légkondicionáló berendezéshez szükséges.

Teszteredmények

A Bugatti Veyront tesztelő autós szakújságírók szinte csak szuperlatívuszokban beszéltek a modellről. Nem csoda, hiszen teljesítményével legyőzte a korábbi csúcstartó McLaren F1-est. Az autót tesztelő média közül talán a brit Top Gear bír a legnagyobb jelentősséggel. A műsorban az egyik műsorvezető, Jeremy Clarkson egy rendhagyó verseny keretein belül mutatta be az autó képességeit:^[15] A Veyronnal Olaszországból indulva Clarkson hamarabb ér autópályán haladva Londonba, mint kollégája kisrepülővel. Egy későbbi Top Gear adásban aztán le is tesztelik az autó 407 km/h-ás végsebességét egy németországi Volkswagen tesztpályán.^[16]

Egy későbbi Top Gear adásban Richard Hammond vezethette a Veyront egy Eurofighter Typhoon vadászrepülőgép ellen. A verseny lényege az volt, hogy a két jármű egyszerre indult, majd amíg a vadászgép felszállt, egy mérföld magasságig emelkedett és újra elrepült a rajtvonal felett, addig az autónak is meg kellett tennie az egy mérföldes távot a kifutópályán, majd vissza kellett fordulnia, és ismét áthaladnia a rajtvonalon. Ebben a tesztben a vadászgép nyert, de csak néhány másodperccel előzte meg a Bugattit.^[17]

Egy másik, hasonlóan meglepő teszteredmény, amit a magyar Sport Auto magazin közöl 2005. decemberi számában: A tíz éven keresztül legyőzhetetlennek számító McLaren F1 és a Veyron egymás mellől indulnak, de a Veyron csak 10 másodperccel az F1-es után. A két autó pontosan ugyanabban a pillanatban éri el a 320 km/h-ás sebességet.

 

A Veyron eladásai a fejlesztés közbeni csúszások miatt a tervezett 2003 helyett csak 2005 szeptemberében indulhattak meg.^[19] Az autóból eredetileg csak évi 50 darabot szándékozott gyártani a Bugatti, de a 15 hónapos várólista miatt ezt fel kellett emelni 70 darabra, ráadásul a Volkswagen 10%-os áremelést is kilátásba helyezett – mondván, akinek nem probléma kifizetni kb. 300 millió forintot egy autóért, annak ez nem okoz majd gondot.^[20] A várólista hosszúsága miatt nem egy alkalommal előfordult, hogy valaki amint hozzájutott egy példányhoz, internetes aukciókon azonnal áruba is bocsátotta, és jókora felárért adott túl az autón.^[21]

A csillagászati ár ellenére anyagilag mégsem éri meg a Veyron gyártása. Erre a fejlesztési költségek szolgálhatnak magyarázatként: a fejlesztési idő és a hároméves csúszás nem kevés pénzt emésztett fel. Nem hivatalos információk szerint így minden egyes legyártott Veyron nagyjából 4-, más források szerint 7 millió eurójába kerül a

Volkswagennek

 

Manufacturer	McLaren Automotive
Production	1992–1998 (106 produced)
Assembly	Woking, Surrey, England
Successor	McLaren MP4-12C
Class	Sports car
Body style(s)	2-door 3-seat coupé
Layout	RMR layout
Engine(s)	60° 6.1 L BMW S70/2 V12
Transmission(s)	6-speed manual
Wheelbase	2,718 mm (107.0 in)
Length	4,287 mm (168.8 in)
Width	1,820 mm (71.7 in)
Height	1,140 mm (44.9 in)
Curb weight	1,140 kg (2,513 lb)
Designer	Gordon Murray & Peter Stevens

 

Zonda
Hersteller:	Pagani
Produktionszeitraum:	seit 1999
Klasse:	Supersportwagen
Karosserieversionen:	Mittelmotorcoupé & -cabriolet
Motoren:	6,0–7,3 l Ottomotoren, 290–443 kW
Länge:	4395 mm
Breite:	2055 mm
Höhe:	1151 mm
Radstand:	2728 mm
Leergewicht:	1350 kg
Vorgängermodell:	keines
Nachfolgemodell:	keines

 

 

Modelle [Bearbeiten]

	Zonda C12	Zonda C12 S	Zonda C12 S 7.3	Zonda F
Zylinderanordnung/-anzahl	V12	V12	V12	V12
Hubraum (cm³)	5987	7010	7291	7291
Leistung (kW/PS)	290/394	404/550	408/555	443/602
max. Drehmoment (Nm)	570	750	750	760

 

 

 

 

 

 

 

Enzo Ferrari (teljes nevén: Enzo Anselmo Ferrari) (Modena, 1898. február 20. – Modena, 1988. augusztus 14.) olasz versenyautó-tervező, a Ferrari autógyár alapítója.

Tanulmányait nem sokáig folytatta, mivel az első világháború alatt, 1916-ban mind apját, Alfredót, mind bátyját, Dinót elvesztette. 1919-től autóversenyző lett, kezdetben szerény sikerrel. 1920-ban otthagyta a kis CMN céget, amelynek addig dolgozott, és az Alfa Romeo cég versenyautóinak konstruktőre lett. Ekkoriban már nagyobb sikerrel versenyzett. 1923-ban a ravennai autóversenyen megszerezte az ágaskodó ló jelvényt ábrázoló díjat (ez volt a jele egy híres hadirepülőnek az első világháborúban), de ezt a jelet autóin csak 1932-től alkalmazta. 1924-ben megnyerte a Coppa Acerbo nevű versenyt Pescarában. 1929-ben megalapította saját cégét, a Scuderia Ferrarit (= Ferrari versenyistálló), amely egyben az Alfa Romeo versenycsapata volt. Saját neve alatt 1940-től tervezett autókat. A Ferrari márka 1950 óta szerepel a Forma–1 versenyeken.

Fia, Alfredo Ferrari halála után Enzo állandóan napszemüveget viselt fiára emlékezve.

 

Manufacturer	Ferrari
Parent company	Fiat Group
Production	1987–1992 (1,315 produced)
Assembly	Maranello, Italy
Predecessor	Ferrari 288 GTO
Successor	Ferrari F50
Class	Sports car
Body style(s)	Berlinetta (2-door coupé)
Layout	Mid-engine, rear-wheel drive
Engine(s)	2,936 cc (2.9 L) twin-turbocharged V8 478 PS (352 kW; 471 hp)
Transmission(s)	5-speed manual
Wheelbase	2,451 mm (96.5 in)
Length	4,430 mm (174 in)
Width	1,980 mm (78 in)
Height	1,130 mm (44 in)
Curb weight	1,100 kg (2,400 lb)
Designer	Pininfarina

 

 

 

<TH style="TEXT-ALIGN: left" mce_style="text-alig

Manufacturer	Ferrari
Parent company	Fiat Group
Production	1995–1997 (349 produced)
Assembly	Maranello, Italy
Predecessor	Ferrari F40

 

 

 

Oldal: Autók gallériája
autó és tankok - © 2008 - 2026 - autoktankok.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat